TRIMITE PRIN

Denumirile populare ale plantelor

Publicare: 2010-11-24
Autor: CZÉGÉNYI Dóra
Tradus de: KOZÁK Gyula
Categorie: limbaj popular



Literatura botanică maghiară are propriul său sistem de denumiri format în timpul reformei lingvistice. El a urmat nomenclatorul latin şi este codificat chiar prin utilizarea limbajului de specialitate. Denumirile populare - spontane şi motivate - rămân în continuare parte a unei tradiţii vii şi există în paralel cu denumirile ştiinţifice, artificiale. Materialul denumirilor populare trădează adesea inexactitatea cunoştinţelor naturale dar şi un acut spirit al observaţiei şi nu de puţine ori conţine denumiri regionale spirituale, pline de umor. În privinţa perspectivei ce stă la baza denumirilor botanice populare este adoptată perspectiva conform căreia: „avem aproape atâtea raţiuni câte plante" (Péntek-Szabó 1996. 129).

Cercetarea denumirilor populare ale plantelor
Conform ghidului etnobotanic: „există o singură cerinţă fundamentală în culegerea denumirilor botanice: trebuie notată în dialectul regiunii denumirea fiecărei plante utilizate şi cunoscute în zonă" (Péntek-Szabó 1996. 157). Se recomandă culegerea concomitentă a denumirilor geografice şi a numelor de plante pentru că ele sunt strâns legate. Totodată, culegerea care cuprinde motivele denumirilor, cauzele etimologiei populare, credinţele legate de nume, contextul ocaziei denumirii poate produce un material autentic de etnobotanică. Nu dispunem nici în prezent de o sistematizare cuprinzătoare a denumirile populare. Materialul referitor la denumiri trebuie cules din dicţionare, texte referitoare la dialectologie sau regionalisme, studii de dialectologie, comunicate etnografice, lucrări de medicină botanică sau farmaceutică, dicţionare generale sau dicţionare de botanică. (Există două lucrări de referinţă pentru materialul privind terminologia florei. Prima este Dicţionarul maghiar de nume de plante - în limba maghiară Magyar növénynevek szótára - redactat de către Csapody Vera şi Priszter Szaniszló. Dicţionarul a apărut în 1966 şi conţine pe lângă aşa-zisele nume „oficiale" şi nume asociate acestora. A doua lucrare este volumul lui Priszter Szaniszló intitulat Nume maghiare de plante - în limba maghiară Növényneveink - publicat în 1998.) Găsim numeroase date referitoare la Transilvania în lucrarea de sinteză a lui Rácz János intitulată Enciclopedia numelor de plante (în maghiară Növénynevek enciklopédiája) apărută în 2010, lucrare ce cuprinde 760 de articole în care se prezintă originea, etimologia şi cunoştinţele cele mai importante despre 1030 de nume de plante, precum şi în articolele din ultimul deceniu ale autorului, publicate în coloanele revistei Magyar Nyelvőr. Cercetătorii cred că „Există surprinzător de multe nume de plante printre cuvintele specific ardelene sau aşa-numite secuieşti" (Péntek 2003. 30). Cercetătorul clujean Nagy-Tóth Ferenc spune că „în cele 603 documente Transilvănene datate în perioada 1023-1300 (Jakó 1997) apar numele a 25 de plante: 13 plante cultivate, 17 sălbatice iar 5 sunt cuvinte referitoare la floră. Majoritatea apar, bineînţeles, şi în Dicţionarul istorico-etimologic al limbii maghiare dar cele din materialul ardelean sunt menţionate mai devreme; de exemplu, strugurii şi prunele sunt cunoscute deja din anii 1060-1063. Tot în acest material se găseşte acel fragment din relatarea lui Rogerius (1241-1242) în care descrie drumul său din Carpaţi la Alba Iulia şi de acolo la Frata (cetatea Clujului), drum parcurs după evadarea lui de la tătari. Fragmentul conţine o descriere tulburătoare a modului în care este făcută pâinea neagră din scoarţă de stejar măcinată şi amestecată cu făină şi cu ceea a mai rămas din grădinile distruse ale ţăranilor: usturoi, grasita (Portulaca oleracea) şi ceapă, precum şi nalbă, cicardis şi cicutaria (pliscul-cocorului). Existenţa acestor plante denotă, în contextul epocii, „un nivel dezvoltat al cultivării plantelor, respectiv al cunoaşterii lor" (Nagy-Tóth 2005). În ciuda faptului că este imposibilă „datarea regionalismelor, ele fiind astfel lipsite de istorie" (Rácz 2001. 297), în cazul denumirilor populare de plante găsim totuşi câteva indicii la epoca în care au apărut pentru că multe dintre ele sunt integrate în lucrări cu pretenţii ştiinţifice. Analiza comparativă a ierbarelor, a lucrărilor timpurii de medicină botanică pe de o parte şi a ierbarelor mai noi pe de altă parte, poate distinge destul de precis stratul limbii populare de stratul limbajului de specialitate. Observaţiile lui Sylvester János, referitoare la numele populare maghiare de plante, sunt deschizătoare de drum (1539). Mollay Erzsébet (1983) s-a angajat să prelucreze materialul de denumiri botanice aflate în cartea de medicină botanică a lui Melius Juhász Péter (1578), carte apărută prin bunăvoinţa doamnei Heltai, conducătorul atelierului tipografic din Cluj. Aici, de exemplu, menta apare sub numele de polaj. Ars medica, o carte de medicină scrisă de către Nagyváradi Váradi Lencsés György, s-a păstrat în formă de manuscris. Din fericire, manuscrisul aceluiaşi autor, intitulat Egész orvosságról való könyv (Carte despre medicamente) redactat între 1570 şi 1593 nu s-a pierdut. Între 1610 şi 1612 a fost copiat în Oradea de un medic învăţat, probabil Patai Máté, iar în 1757 Wesselényi Kata, soţia baronului Rhédei Zsigmond a dispus să se copieze din nou cartea în Sângeorgiu de Pădure. Cartea poartă inscripţia-titlul ARS MEDICA de Z.J.S inspirată de intenţii divine (în limba maghiară istenes szándékból Z.J.S. által ARS MEDICA). Între 1940 şi 1943 la Teleki Téka din Târgu-Mureş, Varjas Béla a copiat manuscrisul literă cu literă şi l-a tipărit într-o carte care avea să fie distrusă în cel de al Doilea Război Mondial (Varjas 1943, Szabó 1978). Sarcina de a prelucra în detaliu materialul cu nume publicat de către Lencsés György şi vasta lui cunoaştere în domeniul botanicii a fost asumată de către Szabó T. Attila (Szabó 2005). Nu sunt de neglijat nici aspectele botanice ale indexului latin-maghiar elaborat de către Szikszai Fabricius (Kovács) Balázs, profesor din Cluj. Szabó (Szabó 1978. 11) afirmă că „Putem deduce din lucrarea lui că era un bun cunoscător de plante, iar la elaborarea indexului s-a inspirat nu doar din surse mai vechi dar şi din cunoştinţele botanice populare". Pápai Páriz Ferenc, renumitul cercetător în medicină din Transilvania, a inclus nume de plante medicinale în Pax corporisban (1690), o lucrare de medicină botanică de succes care a devenit extrem de populară în ultimul deceniu al secolului al XVII-lea. Lucrarea din 1778 a lui Benkő József din Aita Mare conţine o listă cu flora din Baraolt şi Miklósvárszék. Manuscrisul îngrijit de către Rácz Gábor şi Rácz Erzsébet Johanna în 1972 a fost tipărit şi în limba maghiară la două secole şi jumătate de la scrierea lui (Szabó 1999). Pe lângă manuscrisul în care menţionează o serie de rarităţi (Angelica archangelica, Chimaphila umbellata, Lysimachia thyrsi-flora, Marsilea quadrifolia, Sison amomum), volumul său publicat în 1783 este fundamental. În această ultimă lucrare, pe lângă terminologia ştiinţifică a inclus şi denumirea populară în limba maghiară, română şi germană, îmbogăţind astfel literatura de specialitate în limba maghiară cu denumirile populare maghiare (Benkő 1783). A utilizat cu bună ştiinţă denumirile secuieşti ale plantelor. A notat de exemplu, că narcisa se numeşte havadi în Aita de Mijloc şi kankós în Bardócszék. A trecut în revistă aproximativ 60 de nume populare de plante în limba română şi a fost primul care a arătat originea română a unui cuvânt maghiar în cazul oţetarului care era numit scumpia în Aita de Mijloc (Benkő 1796). El a botezat următoarele plante alacsony füzény, havasi harangrojt, mocsári huszta şi tot de la el provin şi denumirile uzuale şi azi ale florii de nu-mă-uita (nefelejcs) şi al năgarei (árvalányhaj) (Vörös 2008). Reforma lingvistică a condus la maghiarizarea vocabularului. În secolul al XIX-lea culegătorul neobosit, botanistul Simonkai Lajos a publicat două volume importante intitulate Növényhatározó (1882) şi Erdély flórája (Flora Transilvaniei) (1886) în care a enumerat nu mai puţin de 2230 plante cu flori. Borbás Vince a fost cea mai importantă persoană a următoarei generaţii. În 1902 a fost profesor de botanică la universitatea din Cluj, după care ocupă funcţia de director al grădinii botanice. Pe lângă culegerea denumirilor populare s-a aplecat şi asupra motivelor denumirilor şi asupra unor aspecte etnografice ale denumirilor şi plantelor. Moesz Gusztáv, pe care îl preocupau atât regionalismele cât şi denumirile de plante, a fost studentul lui (1908). Balogh Ödön a cercetat zona Ghimeşului şi chiar dacă nu şi-a propus să îmbogăţească repertoriul numelor de plante (Balogh 1932), într-un studiu trimis spre publicare la EME, a cărui „publicare a fost interzisă de controlul presei din timpul ocupaţiei" (Szabó T. A. 1942) a redactat şi o scurtă listă a florilor de grădină, de bucătărie şi a fructelor cultivate de către maghiarii din Ciugheş. Referindu-se la acest inventar Szabó T. Attila, editorul publicaţiei, a afirmat într-o notă de subsol că „Din păcate, autorul nu publică denumirea ştiinţifică (latină) a plantelor" (Balogh 1942: 13). Pentru a salva elementele populare legate de plantele din indexul de cuvinte Beke Ödön, care avea în plan realizarea unui dicţionar de etimologie a numelor maghiare de plante şi animale, a lansat un apel la munca de culegere în 1935. Drept rezultat al apelului, în 1936 un grup de elevi de Colegiul din Zalău a adunat în satele din Bihor, Valea Ierului, Satu Mare şi Sălaj, mai mult de 200 de nume populare de plante precis identificate. Vigh Károly a publicat (Vigh 1957: 149-156) o parte a materialului adunat. Menţionăm - fără pretenţie la exhaustivitate - datele următoare din secolul al XX-lea despre anumite plante sau din anumite zone: Györffy István (1902), Moesz Gusztáv (1908) despre denumirile utilizate de către secui şi ceangăi, Pál András de către ceangăi (1908), Nyárády Erazmus Gyula din zona oraşului Tîrgu-Mureş (1914), Murádin László despre anumite plante (cartofi, muşcată) (1967, 1975, 1996), Kakas Zoltán despre Trei Scaune (1973), Vita Zsigmond despre floarea de mac (1973), Pintér István, Szabó István, Kóczián Géza, Gál Miklós şi Szabó László din Caşin (1974), Kóczián Géza, Pintér István, Gál Miklós, Szabó István şi Szabó László din Valea Ghimeşului (1976), apoi Kóczián Géza, Szabó István şi Szabó László din Călata (1977), Tankó Magdolna şi Ilyés Ágnes despre nume de localităţi şi plante (1978), Rab János, Tankó Péter şi Tankó Magdolna din Ghimeş (1981), Halászné Zelnik Katalin din Moldova, mai ales din Pustina şi Külsőrekecsin (1987) Gunda Béla despre ferigă (1989), Bura László despre cartofi (1995), Csűrös István despre plante rare din Transilvania (1995), Benedek H. Erika din comunităţile de ceangăi (1997), Keszeg Vilmos despre credinţe (1998), Nagy-Tóth Ferenc despre merele vechi din Transilvania (1998), Pálfalvi Pál despre secui şi Ghimeş (1999), Grynaeus Tamás şi Szabó László din Bucovina (2002), Gub Jenő din zona Sovata (1993, 1994, 1996), Rab János din Gheorgheni (2001), Molnár Zsolt şi Babai Dániel din Ghimeş (2009, 2010). Péntek János şi Szabó Attila au efectuat cea mai temeinică culegere a denumirilor populare de plante din Trei Scaune şi Călata. În cele mai importante două lucrări de etnobotanică ei prezintă mai ales date despre regionalismele din Călata (1976/1996, 1985).

Sistemul popular al numelor de plante. În analiza originii numelor de plante literatura de specialitate diferenţiază trei straturi: (1) stratul de bază al limbii [denumirile provin din perioada urală (de ex. fa, cirbolya, nyír), fino-ugrică (de ex. szil, fűz, meggy ), ugrică (de ex. eper, köles)]; (2) nume de plante alcătuite pe parcursul vieţii independente a limbii maghiare [formate în interiorul limbii, prin procedee interne - forme onomatopeice (pipancs), onomatopoetice (pukkantó); prin formare sau derivare (-ka: bojtorjánka, -cska: árvácska, -vány/-vény: gyújtovány, -di: sósdi, -s: gerezdes, -i: tengeri, -r: csucsor), compunere (cickafark), derivare regresivă, alipire (bolondítóviola ~ ibolya), combinare (citrancs), etimologie populară (kopottnyak>kapotnyak, tubarózsa>tuberosus), conversiunea formei negative a verbului în substantiv (nefelejcs), conversiunea substantivului propriu în substantiv comun (ábelfű); formarea sintagmelor (ex. köszvényt gyógyító fű)]; (3) nume de plante preluate dintr-o limbă străină, împrumut lexical [cuvinte împrumutate (de ex. de origine slavă: bab, belénd, kapotnyak, latină: cédrus, citrom, gyömbér, turcă: csalán, gyopár, kökörcsin, italiană: porcsin, saláta); cuvinte străine (în primul rând denumirile latine ale plantelor, de ex. nigella, benedikta); traducerile cuvânt cu cuvânt (de ex. bakszakáll, libatop, pásztortáska)]. În ultimul capitol al monografiei de etnobotanică publicată în anul 1985 Péntek János distinge patru tipuri structurale din perspectiva morfologiei denumirilor populare de plante: (1) nume simple, (2) nume derivate, (3) nume compuse, (4) sintagme (Péntek - Szabó 1985: 173). Sub aspectul conţinutului putem distinge grupuri de semnificaţie (de ex. nume derivate din nume de boli sau de animale, din termeni religioşi, din nume de sărbători, din nume de popoare cu prefixe de genul vad, téli, vízi). Unele semnificaţii sunt descriptive, pe când altele sunt metaforice. În cazul celor descriptive caracteristica centrală a plantei nu constituie cu necesitate baza denumirii. Totuşi, ele au valoare informativă, pentru că oferă (cu ajutorul unui atribut sau prefix atributiv) informaţii sugestive despre culoarea, forma, perioada de înflorire, utilizarea etc. a plantelor (de ex. vattavirág în Borsec se referă la forma plantei, fehér husétivirág la culoarea plantei, la perioada de înflorire în Araci, terpekukuta sugerează forma plantei în Araci). Cele metaforice nu au valoare de informaţie. În cazul lor asocierea, imaginaţia, caracterul ilustrativ şi umorul au un rol important. Nu toate denumirile sunt metafore cu funcţie estetică. O parte a termenilor populari se referă la unităţi conceptuale (taxon popular) care nu sunt tratate uniform în ştiinţă. În alte cazuri observaţia superficială conduce la denumiri diferite pentru forma cu frunze sau cea înflorită a aceleiaşi plante (de ex. brânduşa este denumită őszivirág toamna, şi csókahagyma primăvara). Multe plante au două, trei sau mai multe denumiri populare, dar cunoaştem mai multe nume populare de plante care denumesc două sau mai multe plante. Vocabularul limbii populare din Transilvania, ca de altfel şi terminologia ştiinţifică, cunoaşte sinonimia, plurisemantica şi omonimia. Fenomenul este denumit cu ajutorul împrumutului din limbajul de specialitate al lingvisticii cu termenii de heteronomie (geografică), respectiv heterosemie (geografică) (Péntek-Szabó 1996. 136-138, Rácz 2010. 41). Particularitatea denumirilor de plante în limba maghiară, din Transilvania, constă în accentuarea aspectelor regionale datorită influenţei limbii române (cf. Márton-Péntek-Vöő 1977; Bakos 1982; Péntek 2003). Rezultatul este adesea schimbul de cuvinte (de ex. cazul fuszulyka şi păsulă pentru fasole sau cel de árdéj şi poprică pentru ardei).



Bibliografie selectivă



BALOGH Ödön: Néprajzi jegyzetek a gyimesfelsőloki és gyimesközéploki csángókról. Erdélyi Múzeum 37. Kolozsvár, 1932. 332-353.
BALOGH Ödön: Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról. In: SZABÓ T. Attila (szerk.): Erdélyi Tudományos Füzetek 136. sz. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása, Kolozsvár, 1942. 3-38.
BAKOS Ferenc: A magyar szókészlet román elemeinek története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982
BEKE Ödön: A növényi játékokkal kapcsolatos adatok: a magyar állat- és növénynevek történetéhez. In: BEKE Ödön - BENEDEK Marcell - TURÓCZI-TROSTLER József (szerk.): Emlékkönyv Balassa Józsefnek, a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének 70. születésnapjára. Ranschburg Gusztáv Könyvkiadó, Budapest, 1934. 17-42.
BEKE Ödön: Népies növényneveink történetéhez. Vasi Szemle II. (1935) 256-267. 381-390.
BEKE Ödön: Népies növényneveink történetéhez. Szombathely, 1935.
BENEDEK H. Erika: Adalékok egy moldvai csángó falu népi növényismeretéhez. In: POZSONY Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 1997. 150-168.
BENKŐ József: Transsilvania specialis 1778. /latin kézirat/ magyarul: Transsilvania specialis: Erdély földje és népe I-II. Ford., bev. tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: SZABÓ György. A kötet szerkesztője: SZILÁGYI N. Zsuzsa. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest-Kolozsvár, 1999.
BENKŐ József: Nomenclatura Botanica. (Fűszeres nevezetek.) In: Magyar könyv-ház I. Pozsony, 1783a. 317-433.
BENKŐ József: Nomina vegetabilium. In: Magyar könyv-ház II. Pozsony, 1783b. 405-432.
BENKŐ József: A Közép-Ajtai Szkumpia, vagy esmeretesebb néven etzetfa és annak Kordovány-bőr készítésére való haszna. Kolozsvár, 1796.
BEYTHE András: Fives könüv, fiveknek es faknak nevökröl, termezetökröl es hasznokrul irattatott es szöröztetöt magar nyeluön az fö Doctoroknak es termeszet tudo orvosoknak Dioscoridesnek es matthiolusnak bölts irasokbul. Manlius altal, Német Ujvár, 1595.
BURA László: A burgonya szinonimái Erélyben. Magyar Nyelvjárások 32. (1995) 212.
http://nevarchivum.klte.hu/mnyj/32/mnyj32.htm
CLUSIUS, Carolus - BEYTHE István: Stirpium Nomenclator Pannonicus. Németújvár, 1582. /Amsterdam, 1583./ In: GOMBOCZ Endre: A magyar botanika története. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1936.
CSAPODY Vera - PRISTER Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Budapest, 1966.
CSŰRY Bálint: Szamosháti szótár I-II. Budapest, 1935-35.
CSŰRY Bálint: A népnyelvi búvárlat módszere. Budapest, 1936.
CSŰRÖS István: Erdélyi növénykincsek. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995.
DIÓSZEGI Sámuel - FAZEKAS Mihály: Magyar Fűvész Könyv melly a' két magyar hazában található növényneveknek megesmrésére vezet a' Linné alkotmánya szerént. Készült, és nyomtatódott Debreczenben, 1807.
DRUCKER Jenő - BALLAY Jenő: Szőlészeti tanulmányút Erdélyben. Budapest, 1906.
GÁLFFY Mózes - KISS Jenő - MÁRTON Gyula: Székely nyelvföldrajzi szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987.
GRYNAEUS Tamás - SZABÓ László Gy.: Régi magyar (gyógy)növénynevek. 15-17. század. Orvostörténeti Közlemények, Supplementum 9-10. Medicina, Budapest, 1977. 31-49.
GRYNAEUS Tamás - SZABÓ László Gy.: A bukovinai hadikfalvi székelyek növényei. (Növénynevek, növényismeret és -felhasználás). In: SZIKSZAI Mária (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 10. KJNT, Kolozsvár, 2002. 153-246.
GUB Jenő: Ramócsavirág. Henye boroszlán (Daphne cneorum). A Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője III. (1993) 1. 11.
GUB Jenő: Adatok a Nagy-Homoród és a Nagy-Küküllő közötti terület népi növényismeretéhez. Néprajzi Látóhatár II. (1993) 1-2. 95-110.
GUB Jenő: Növényekkel kapcsolatos hiedelmek és babonák a Sóvidéken. Néprajzi Látóhatár III. (1994) 3-4. 193-198.
GUB Jenő: Erdő-mező növényei a Sóvidéken. Fűben-fában orvosság. (Hazanéző Könyvek, 8.) Firtos Művelődési Egylet, Korond, 1996.
GUNDA Béla: A virágzó páfrány. In: Uő: A rostaforgató asszony. Múzsák Közművelődési Kiadó. Budapest, 1989 71-84.
GYÖRFFY István: Magyar növénynevek. TermTudKözl 34. 1902.
HALÁSZNÉ ZELNIK Katalin: Moldvai csángó növénynevek. (Csoportnyelvi Dolgozatok, 36.) Budapest, 1987.
HŐHN Mária - PRISZTER Szaniszló: A marosvásárhelyi Teleki-herbáriumok (XVII-XVIII. század) és növényneveik. Magyar Nyelvőr CXXV. (2001) 1. 68-73. http://nyelvor.c3.hu/period/1251/125105.htm
JAKAB Gusztáv - CSERGŐ Anna-Mária - AMBRUS László: A Székelyföld flórakutatásának története. Flora Pannonica (2007) 5. 105-133 http://novtan.emk.nyme.hu/novtan/florapannonica/PDF/Vol.05/FP5_04.pdf
JÁVORKA Sándor: A magyar flóra. Studium Kiadó, Budapest, 1925.
KÁRÁSZ Kinga: Gondolatok Beythe András Fives Könyvéhez. Agrárkönyvtári Hírvilág XI. (2004) 1. 10-15. http://193.224.162.52/AH0401/ah0401.pdf
KAKAS Zoltán: A „nagyerejű fű" a felső-háromszéki néphitben. Folklór Archívum 1. (1973) 91-97.
KESZEG Vilmos: Két világ határán: a fűzfa. Székelyföld II (1998) 2. 150-159.
KÓCZIÁN Géza - PINTÉR István - GÁL Miklós - SZABÓ István - SZABÓ László: Etnobotanikai adatok Gyimesvölgyéből. Botanikai Közlemények LXIII. (1976) 29-35.
KOCZIÁN Géza - SZABÓ István - SZABÓ László: Etnobotanikai adatok Kalotaszegről. Botanikai Közlemények LXIV. (1977) 1. 23-30.
LÁNCZ Irén: A bácskai és bánáti népi növénynevek alaktani és szemantikai sajátságai. Hungarológiai Közlemények (2002) 3. 122-129.
http://www.nytud.hu/NMNyK/eloadas/lancziren.rtf
MÁRTON Gyula - PÉNTEK János - VÖŐ István: A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977.
MELIUS Péter: Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. (Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó T. Attila.) Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár/Bukarest, (1578) 1978.
MOESZ Gusztáv: Székely és csángó növénynevek. Magyar Nyelv IV. (1908 ) 1. 29-34.
MOLLAY Erzsébet: Növénynevek Melius Herbáriumában.(Magyar névtani dolgozatok, 44.) ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége, Budapest, 1983.
MOLNÁR Zsolt - BABAI Dániel: Népi növényzetismeret Gyimesben I. Növénynevek, népi taxonómia, az egyéni és közösségi növényismeret. Botanikai Közlemények 96. (2009) 1-2. 117-143.
MOLNÁR Zsolt - BABAI Dániel: Népi növényzetismeret II. Termőhely- és élőhelyismeret. Botanikai Közlemények 96. (2009) 145-173.
MOLNÁR Zsolt - BABAI Dániel: Sajátosságok a gyimesi népi növény- és növényzetismeretben. Korunk 3. folyam, 21. évf. (2010) 1.
MURÁDIN László: Adatok a muskátli elnevezéseinek szóföldrajzához. NyIrK XI. (1967) 275-279.
MURÁDIN László: A 'burgonya' és a 'csicsóka' erdélyi elnevezésinek szóföldrajzi és jelentésbeli összefüggéseihez. NyIrK XIX. (1975) 7-16.
MURÁDIN László: Anyanyelvünk ösvényein. Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1996.
NAGY-TÓTH Ferenc: Régi erdélyi almák. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása, Kolozsvár, 1998.
NAGY-TÓTH Ferenc: A magyar botanika gyökerei. A középkori magyar növényismeret. Magyar Tudomány (2005) 2./február/ http://www.matud.iif.hu/05feb/09.html
NYÁRÁDY ERAZMUS Gyula: Marosvásárhely és környékén élő tavaszi és nyáreleji növények. Adi Árpád Könyvnyomdája, Marosvásárhely, 1914.
ORBÁB Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Pest, 1868.
PÁL András: Csángó növénynevek. Magyar Nyelvőr XXXVIII. (1909) 8. 379-380.
PÁLFALVI Pál: Növények a csíkszentdomokosi ember- és állatgyógyászatban. In: BOÉR Hunor (szerk.): Acta - 1998 II. Székely Nemzeti Múzeum-Csíki Székely Múzeum, Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 1999. 265-284.
PÁPAI PÁRIZ Ferenc: Pax Corporis, Az emberi testnek belsö Nyavajáinak okairól, Fészkeiröl s azoknak Orvoslásának módjáról való tracta. Kolozsvár, 1690.
PENAVIN Olga: Bácskai és bánáti (népi) növénynevek. Fórum, Újvidék, 2002.
PÉNTEK János: Adalékok román eredetű népi növényneveink ismeretéhez. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XVIII. (1974) 1. 98-102.
PÉNTEK János: Rendszerszerűség és produktivitás a Phaseolus népi terminológiájában. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXII. (1978) 2. 175-190.
PÉNTEK János: Kalotaszegi népi növényismeret. Az antropomorfizáció nyelvi vonatkozásai. Művelődés XXXV. (1982) 2. 40-42.
PÉNTEK János: Tökfélék a kalotaszegi népnyelvben és népi kultúrában. Művelődés XXXVII. (1984) 2. 34-38.
PÉNTEK János: A Daphnék az erdélyi népi növényismeretben. In: ZAKARIÁS Erzsébet (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 3. Kolozsvár, 1995. 34-41.
PÉNTEK János: A növénynevek és a földrajzi nevek viszonyáról. In: B. GERGELY Piroska - HAJDÚ Mihály (szerk.): Az V. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai (Miskolc, 1995. augusztus 28-30.). MNyTK 209. Budapest-Miskolc, 1997. 427-430.
PÉNTEK János: Kert, gyepű, határ. Ethnographia 108. (1997) 1-2. 219-234.
PÉNTEK János: A növénynevek és a földrajzi nevek viszonyáról. 2002. http://www.mult-kor.hu/20021111_a_novenynevek_es_a_foldrajzi_nevek__viszonyarol
PÉNTEK János: Népi nevek, népi hagyományok. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003.
PÉNTEK János: A kolozsvári egyetem és tudós professzora. Magyar Nyelv CII. (2006) 3. 269-274. http://pentek.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=56&p=5592
PÉNTEK János - SZABÓ T. E. Attila: Tájékoztató mutatvány egy népi növényismereti gyűjtésből. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XX. (1976) 1. 52-60.
PÉNTEK János - SZABÓ T. E. Attila: Egy háromszéki falu népi növényismerete. Ethnographia LXXXVII. (1976) 1-2. 203-225.
PÉNTEK János - SZABÓ T. Attila: A régi növényvilág és változásai a kalotaszegi földrajzi nevek tükrében. In: TEISZLER Pál (szerk.): Nyelvészeti tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. 131-172.
PÉNTEK János - SZABÓ T. Attila: Kerti virágok és dísznövények Kalotaszegen. In: Népismereti Dolgozatok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. 100-114.
PÉNTEK János - SZABÓ T. Attila: Az alakor (Triticum monococcum L.) Erdélyben. Ethnographia XCII. (1981) 2-3. 259-277.
PÉNTEK János - SZABÓ T. E. Attila: Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1985.
PINTÉR István - SZABÓ István - KÓCZIÁN Géza -GÁL Miklós - SZABÓ László: Kultúrnövény-tájfajták, vad növényfajok és etnobotanikai adatok gyűjtése a Kászoni-medencében. Agrobotanika XVI. (1974) 123-137.
PRISZTER Szaniszló: Növényneveink. Magyar-latin szógyűjtemény. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1986.
PRISZTER Szaniszló: Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1998.
RAB János: Népi növényismeret a Gyergyói-medencében. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2001.
RAB János - TANKÓ Péter - TANKÓ Magdolna: Növényismeretünk gazdag és pontos. [Gyergyó és Gyimes.] Falvak Dolgozó Népe XXXVI. (1980) 13. 4.
RAB János - TANKÓ Péter - TANKÓ Magdolna: Népi növényismeret Gyimesbükkön. In: KÓS Károly - FARAGÓ József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1981. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. 23-38.
RÁCZ Gábor - RÁCZ Erzsébet Johanna: Erdővidék flórája Benkő József (1740-1814) kézirataiban. Aluta 61-69. Ceres Könyvkiadó, Bukarest, 1972.
RÁCZ János: Agármony és bakszakáll. Magyar Nyelvőr CXXIV. (2000) 1. 118-125. http://nyelvor.c3.hu/period/1241/124113.htm
RÁCZ János: Húr szavunk a növénynevekben. Magyar Nyelvőr CXXIV. (2000) 2. 239-247. http://nyelvor.c3.hu/period/1242/124209.htm
RÁCZ János: Állatnevek a botanikában. Magyar Nyelvőr CXXIV. (2000) 3. 329-339. http://nyelvor.c3.hu/period/1243/124307.htm
RÁCZ János: Here és orr a botanikában. Magyar Nyelvőr CXXIV. (2000) 4. 469-486. http://nyelvor.c3.hu/period/1244/124409.htm
RÁCZ János: A marosvásárhelyi Teleki-herbáriumok növényneveihez. Magyar Nyelvőr CXXV. (2001) 2. 253-255. http://nyelvor.c3.hu/period/1252/125213.htm
RÁCZ János: Népi növényneveink. Magyar Nyelvőr CXXV. (2001) 3. 287-298. http://nyelvor.c3.hu/period/1253/125303.htm
RÁCZ János: Kutya van a kertben.... Magyar Nyelvőr CXXV. (2001) 4. 419-436. http://nyelvor.c3.hu/period/1254/125403.htm
RÁCZ János: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. Magyar Nyelvőr CXXVI. (2002) 1. 48-71. http://nyelvor.c3.hu/period/1261/126107.htm
RÁCZ János: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában II. Magyar Nyelvőr CXXVI. (2002) 2. 170-191. http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1262/126205.pdf
RÁCZ János: Madárneves összetételek a növénynevek terminológiájában III. Magyar Nyelvőr CXXVI. (2002) 3. 298-320. http://nyelvor.c3.hu/period/1263/126306.pdf
RÁCZ János: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában IV. Magyar Nyelvőr CXXVI. (2002) 4. 437-458. http://nyelvor.c3.hu/period/1264/126404.pdf
RÁCZ János: Növényneveink a nyelvújítás korában. Magyar Nyelv XCVIII. (2002) 3. 282-293. http://www.c3.hu/~magyarnyelv/02-3/RACZ.pdf
RÁCZ János: Keserű növények - keserű nevek. Magyar Nyelvőr CXXVII. (2003) 1. 46-56. http://nyelvor.c3.hu/period/1271/127106.pdf
RÁCZ János: A boglárka nemzetség Magyar Nyelvőr CXXVII. (2003) 2. 177-182. http://nyelvor.c3.hu/period/1272/127205.pdf
RÁCZ János: A Szőlő és Bor. Magyar Nyelvőr CXXVII. (2003) 3. 283-287. http://nyelvor.c3.hu/period/1273/127303.pdf
RÁCZ János: Csengővirág és bolondítófű. Magyar Nyelvőr CXXVII. (2003) 3. 329-333. http://nyelvor.c3.hu/period/1273/127309.pdf
RÁCZ János: A soknevű sulyom, zsurló és csormolya. Magyar Nyelvőr CXXVIII. (2004) 1. 54-60. http://nyelvor.c3.hu/period/1281/128105.pdf
RÁCZ János: „Egy virág nem tavasz". Magyar Nyelvőr CXXVIII. (2004) 2. 180-186. http://nyelvor.c3.hu/period/1282/128206.pdf
RÁCZ János: Egy soknevű szőlőfajta. Magyar Nyelvőr CXXVIII. (2004) 3. 347-350. http://nyelvor.c3.hu/period/1283/128308.pdf
RÁCZ János: „Lapi lapi, cserelapi". Magyar Nyelvőr CXXIX. (2005) 1. 117-120. http://nyelvor.c3.hu/period/1291/129111.pdf
RÁCZ János: Növénynevekben béka? Magyar Nyelvőr CXXIX. (2005) 2. 186-201. http://nyelvor.c3.hu/period/1292/129205.pdf
RÁCZ János: Összetett növényneveink ló- előtaggal I. Magyar Nyelvőr CXXIX. (2005) 3. 338-347. http://nyelvor.c3.hu/period/1293/129306.pdf
RÁCZ János: Összetett növényneveink ló- előtaggal II. Magyar Nyelvőr CXXX. (2006) 1. 23-32. http://nyelvor.c3.hu/period/1301/130104.pdf
RÁCZ János: A bak és kecske állatnév növényneveinkben. Magyar Nyelvőr CXXX. (2006) 3. 302-316. http://nyelvor.c3.hu/period/1303/130304.pdf
RÁCZ János: Zergefű és társai. Magyar Nyelvőr CXXXI. (2007) 1. 121-123. http://nyelvor.c3.hu/period/1311/131111.pdf
RÁCZ János: Növényneveink a zebra állatnévvel. Magyar Nyelvőr CXXXI. (2007) 2. 246-247. http://nyelvor.c3.hu/period/1312/131210.pdf
RÁCZ János: Vidrafű és társai. Magyar Nyelvőr CXXXI. (2007) 4. 480-483. http://nyelvor.c3.hu/period/1314/131408.pdf
RÁCZ János: A sün a botanikában. Magyar Nyelvőr CXXXI. (2007) 4. 483-486. http://nyelvor.c3.hu/period/1314/131409.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek I. Magyar Nyelvőr CXXXII. (2008) 1. 99-104. http://nyelvor.c3.hu/period/1321/132110.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek II. Magyar Nyelvőr CXXXII. (2008) 3. 368-373. http://nyelvor.c3.hu/period/1323/132310.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek III. Magyar Nyelvőr CXXXII (2008) 4. 485-492. http://nyelvor.c3.hu/period/1324/132410.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek IV. Magyar Nyelvőr CXXXIII (2009) 1. 84-90. http://nyelvor.c3.hu/period/1331/133109.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek V. Magyar Nyelvőr CXXXIII (2009) 2. 228-232. http://nyelvor.c3.hu/period/1332/133207.pdf
RÁCZ János: Érdekes növénynevek VI. Magyar Nyelvőr CXXXIV (2010) 1. 113-118. http://nyelvor.c3.hu/period/1341/134113.pdf
RÁCZ János: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása. (A Magyar Nyelv Kézikönyvei, XIX.) Tinta Kiadó, Budapest, 2010.
SOÓ Rezső: A magyar növényvilág kézikönyve. Budapest, 1951.
SCHRAM Ferenc: Népi növénynevek a XVIII. századból. Magyar Nyelvőr LXXXV. (1961) 1-4. 209-214.
SYLVESTER János: Grammatica Hungarolatina. Sárvár-Újsziget, 1539. /újraközlése: In: BIBLIOTHECA SCRIPTORUM MEDII RECENTISQUE AEVORUM XV. (Bartók István gondozásában) Akadémiai - Argumentum Kiadó, Budapest, 2006. http://mek.oszk.hu/05700/05725/05725.pdf
SZABÓ T. Attila (kiad.): De Herbis. Magyar növény- és gyógyszernevek a XVI. századból. Magyar Nyelv XXXIX. (1943) 331-333., 391-397.
SZABÓ T. Attila: Magyar növény- és gyógyszernevek a XVI-XVIII. századból. Magyar nyelvű bejegyzések Dioscorides De Medicinali Matieria Libri sex (Marburg, 1543) c. művében. In: Studia Universitatum V. B. Bolyai. Tomus III. Nr. 6. Series IV. Cluj, 1958.
SZABÓ T. Attila: Melius Péter és a kolozsvári Herbárium. In: MELIUS Péter: Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. 5-90.
SZABÓ T. Attila: 16. századi magyar növénynevek és növényismeret Váradi Lencsés György (1530-1593) „Egész orvosságról való könyv, azaz Ars Medica" című munkája tükrében. In: RÉVAY Valéria (szerk.): Nyelvészeti tanulmányok. Simonyi-emlékülés, 2003. (Iskolakultúra-könyvek, 27) Iskolakultúra, Pécs, 2005. 143-202.
SZABÓ T. E. Attila - PÉNTEK János: Népi növényismereti gyűjtés. Művelődés XXVII. (1974) 3. 51-57.
SZABÓ T. E. Attila - PÉNTEK János: Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1976. /újraközölve: Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. (Növekedvén nevelünk..., 5.) Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest, 1996./
SZABÓ Judit: Atropa belladonna L. és a hozzá kapcsolódó tudásanyag egy falu növényismeretében. In: BOÉR Hunor (szerk.): Acta - 1998 II. Székely Nemzeti Múzeum-Csíki Székely Múzeum, Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 1999. 285-294.
SZABÓ László: Népi természetismeret. In: DÖMÖTÖR Tekla (főszerk.), HOPPÁL Mihály (szerk.): Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 725-742.
SZENDREY Zsigmond: A növény-, állat- és ásványvilág a varázslatokban. Ethnographia XLVIII. (1937) 154-166.
SZIKSZAI FABRICIUS Balázs: Nomenclatura. Exudebat Ioannes Czaktornyaj, Debrecini, 1590. (MELICH János kiadása. Akadémiai Értesítő a Nyelv- és Széptudományok köréből. XIX. 9.)
TANKÓ Magdolna - ILYÉS Ágnes: Növények, helynevek. [Gyimesbükk, Tekerőpatak.] Falvak Dolgozó Népe XXXIV. (1978) 13. 5.
TÓTH Lajos - VILLÓ Ildikó: Babér és borostyán. In: KISS Gábor - ZAICZ Gábor (szerk.): Szavak - nevek - szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. MTA Nyelvtudományi Intézet - Tinta Kiadó, Budapest, 1997.
VAJKAI Aurél: Népünk természetismerete. Néptudományi Intézet, Budapest, 1948.
VARJAS Béla (szerk): XVI. Századi Magyar Orvosi Könyv. Sárkány nyomda Rt., Kolozsvár, 1943.
VITA Zsigmond: A mákvirág és népünk kedvelt virágai. Falvak Dolgozó Népe XXIX. (1973) 21. 4.
VÖRÖS Éva: Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996.
VÖRÖS Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. [A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85.] Debrecen, 2008.
ZAKARIÁS Erzsébet (szerk.): Növény és kultúra. In: Kriza János Néprajzi Társaság 3. Évkönyve. Kolozsvár, 1995. 27- 80.
ZSIGMOND Győző (szerk.): Növények a folklórban. Plante în folclor. Kiadta a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja, Bukarest, 2005.



Discuţie


IMAGINI



INCLUDERE ÎNTR-O ALTĂ PAGINĂ